A nagy utazás
Eltelt kér nap. Már mindvnagyon izgatottak voltunk, hogy mikor jönnek már, mikor fognak csengeni.
Csöngettek. Odarohantam kinyitni az ajtót és reménykedtem, hogy a srácok csöngetnek de nem.
- Josh? Te meg mit keresel itt?-kezdtem dühösen.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, mert beléd szerettem.- mondta Josh megbánóan
- Nem érdekel! Nen fogod fel?- ekkor Johs háta mögött egy autót pillantottam meg.
Josh meg én vitatkoztunk, majd egyszer csak meghallottam egy mély hangot.
- Valami brobléma van?- kérsezte a mély hang és hátra rántotta Josh-t.
- Te met ki vagy? És amúgy sem a te dolgod!- mondta Josh bunkó, durva hangon.
- Nem látod, hogy a hölgy nem aka veled beszéln- mondta neki Harry fenyegetően, miközben a többi 4 fiú mögé állt.- Menj el innen még mielőtt nem kerülsz nagyobb bajba!
Josh elment de még utólag odaszólt nekem:
- Még nincs vége! Még nincs.
Nagyon fenyegetően szólt nekem Josh. Harry megölelt. Biztonságba éreztem magam. Eközben a srácok bemutatkozta a csajoknak.
- Nyugi. A jarjaimban bíztonságba vagy.- és adott egy puszit az arcomra Harry.
- De édes vagy... Hoppá, ez hangos volt.- mondtam vörös arccal.
- Semmi gond. Te meg gyönyörű vagy.- és a kezét végigsimította az arcomon.
Hazza odament a csajokhoz bemutatkozni, hozzám bedig a srácok jöttek oda. Miután megvolt a bemutatkozás, bementünk a konyhába kávézni és beszélgetni.
- Mióta foglalkozol az énekléssel?- kérdete Zayn.
- Nem is tudom.. Körübelül 6-7 éve, de soha nem voltam ének tanárnál.
Sokáig beszélgettünk. Már kezdtük lehozni a bőröndöket, mikir csengettek. Mikor kinyitottam az ajtó J.J állt az ajtóba.
- Szia! Bejöhetek?- kérdezte szomorúan.
- Szia.. Hát persze.. De.. mond mi a baj? Mi történt?- kérdeztem aggódva.
- Nem mehetsz el! Itt kell maradnod!
- De J.J honnan tutsz erről?
- Az nem számít.
- De igen is számít! J.J muszáj elmennem, mert itt jezdőthet el a karrierem.
- Így elmennél? Hogy még a szüleidnek sem szólsz?- háborodott fel
- De... Ezt nem érted. Felhívtalak volna titeket, ha már kinnt lettem volna.
- Igen? Akkor mázlim lett volna, hogy szólsz nekem. Ja és amúgy Josh hívott.
- Josh? Na..
- Akkor jössz?- vágott a szavamba Hope.
- Mindjárt! Akkor, Szia J.J.
- Várj!- megfogta a kezem és magához húzott- Még valamit kipróbálnék ha nem baj.- és hirtelen megcsókolt.- Csak.. Csak kíváncsi voltam, hogy kölcsönös e a vonzalok. De... Úgy látom igen, csak későn vettem észre.- mondta .J csalódott hangon- Akkor, Szia!- és még egy csókot adott.
- Szia!- köszöntem el könnyes szemekkel, majd elment.
A bőröndöket betettük az autóba. Harry látta, hogy valami bánt.
- Vaami baj van?- kérdezte tőlem aggódva.
- Semmi... Csak...- hozzábújtam és a vállán sírtam.- Az egyik barátomtól búcsúztam el az imént.. és.. nagyon rossz..
- Nyugi. Most még nehéz, de egy idő után jobb lesz. Hidd el.
Ez után megnyugottam és beszáltunk a kocsiba. Megérkeztünk a repülő térre, majd felszálltunk a magán repcsire. Este a repülőn felkeltem olyan kilenc óra körül. Harry még felvolt.
- Na? Jobban vagy?- kérdezte Hazz miközbe a szobályába tartott.
- Igen jobban.
Egymász szemébe néztünk, elmosolyodtam majd Harry kinyitotta a szoba ajtó és bezárta. Egy öt perc múlva bekopogtattam Harry szobájának ajtaján.
- Bejöhetek egy kicsit beszélgetni?- kérdeztem lehabgolva.
- Persze! Gyere ülj ide!- és az ágyra mutatott.
Nem is kellett sok idő és elaludtunk egymás karjaiba.
